2013. december 27., péntek

Tíz hiba

Tíz hiba

 

Vannak olyan írói hibák, amelyeket a kezdők jóval gyakrabban követnek el, mint tapasztaltabb írótársaik. Nem is mindegyik számít egyértelműen hibának, de tény, hogy némi odafigyeléssel ezek kiiktatása feszesebb és hatékonyabb prózát eredményez.



Pat Holt az Absolute Write honlapján összegyűjtötte azt a tíz hibát, amelyet szerinte minden írónak meg kéne próbálnia magának kijavítana a kéziratban, mielőtt egy szerkesztőnek átadná.

Ezek közül az első az ismétlés, amely lehet szóismétlés, illetve kifejezés ismétlése is. Pat Holt szerint minden írónak van egy kedvenc szava, amelyet tudat alatt belesző a prózájába. Ez lehet egyúttal stílusjegy is, de az olvasóknak feltűnik és zavarja őket. Különösen feltűnő, ha az író egy ritka és érdekes szóra bukkan, aztán oldalról oldalra megismétli, mert annyira tetszik neki. A kifejezés ismétlése lehet karakterábrázoló eszköz, de az esetek többségében figyelmetlenségből kerül bele a kelleténél többször a szövegbe egy-egy szófordulat.

A másik hiba a lapos próza, amikor az író egyszerűen elmondja, ki mit miért tesz. "Bob az órájára nézett, és azon gondolkodott, meg tud-e állni tankolni, mielőtt felveszi a fiát az iskolánál a zenekari próba után." Előfordulhat, hogy a történetben fontos a zenekari próba és a tankolás, de az efféle mondatok általában csak helykitöltők. A lapos próza annak a jele, hogy az író maga is elvesztette érdeklődését a történet iránt, vagy fél valamit megírni.

A harmadik gyakori hiba az üres és fölösleges határozószók használata. Pl. állandóan, nagyon, ritkán, teljesen, tökéletesen, végül, sajnos stb. Ezek hangsúlyozásra szolgálnak, ehelyett azonban kiszívják az életet a szövegből.

A negyedik hiba az idétlen párbeszéd. A párbeszéd vigye előre a cselekményt, és lehetőség szerint ugyanakkor a karakterekről is tárjon fel új dolgokat. Az olvasók észreveszik, ha a karakterek csak úgy csevegnek olyasmikről, amiket már amúgy is tudnak. Pat Holt szerint kerülendőek a bájcsevegés bevett fordulatai is. Szintén hiba, ha a karakterek nem különülnek el világosan, és mindegyik ugyanolyan szellemesen és hetykén beszél.

A következő pontban Pat Holt belemegy a toldalékok kérdésébe, ami túlságosan is angol nyelv központú. Ha párhuzamot szeretnénk keresni erre a hibára a magyar nyelvben, talán a túlzott "vávézás" emelhető ki.

A hatodik hiba a létigék elburjánzása. Egyrészt szóismétlésnek számíthatnak, másrészt nehézkessé teszik a prózát, érdemes, ahol lehet, aktív, eleven igékkel kiváltani őket.

A hetedik hiba a felsorolás. Önmagában nincsen baj vele, csak ha túlzásba viszi az író. Pat Holt azt tanácsolja, hogy felsorolás helyett úgy írd le a jelenetet, mintha élőben látnád: a fókusz és a hangsúly néha szokatlan helyekre kerül, az egyes elemek nem kapnak ugyanakkora figyelmet.

Nyolcadikként megkapjuk a "mutasd, ne mondd" szabályt (mostanra már szinte a könyökünkön jön ki). Pat Holt itt kifejezetten az általános jelzőkre gondol, mint amilyen jóképű, vonzó, hatalmas, ostoba, vicces stb. Ezek a jelzők nem tárnak fel semmit az olvasó előtt, nem segítenek neki elképzelni a leírt dolgot. Hogyan vicces? Mitől jóképű? Pat Holt tanácsa, hogy minden érzékszervet vonj bele a leírásba, és légy specifikusabb.

A kilencedik hiba a fura fogalmazás. Ez gyakran előfordul, különösen, ha az író már fáradtan ült neki az írásnak, hasonló alakú szavak váltják fel egymást, furcsa hasonlatok és metaforák kerülnek a szövegbe. Mivel ezeket az olvasók is észre fogják venni, nemcsak a szerkesztő, az író mindig olvassa át a kész szöveget friss szemmel.

Végül a tizedik hiba a vesszők helytelen használata. Ennek kijavításában nagy segítséget nyújt A magyar helyesírás szabályai című könyv.

A cikk üzenete: mindig olvassuk át a kéziratot, mielőtt elküldenénk a szerkesztőnek, vagy odaadnánk az olvasóknak, és amennyire lehet, küszöböljük ki a hibákat.

Bejegyezte: Editor Diaboli