2013. december 17., kedd

4 tipp, amely az írás gondjainak 99 százalékát megoldja!



4 tipp, amely az írás gondjainak 99 százalékát megoldja! - Janice Hardy

Minden író eljut arra a pontra, amikor titkos technikákat keres az íráshoz. Létezik tökéletes sablon? Egy, csak a bennfentesek által ismert, cselekmény-generátor? Esetleg azoknak a szavaknak a listája, amelyeket biztosan ki kell húznunk a kéziratból?

Egyik sem létezik. Viszont van helyettük nézőpont.

Úgy gondolom, ha egy író elsajátítja a nézőpont megfelelő használatát, az megoldja a gondjainak 99 százalékát. Ha egy író érti a nézőpont lényegét, akkor képes természetesen bemutatni a szereplőket, könnyebben alkot leírásokat, a karakterek céljai letisztulnak, a tétek személyessé válnak és a történet sokkal egységesebb lesz.
A nézőpont lényege, hogy belebújunk a karakter bőrébe. Ha beleéljük magunkat a helyzetébe, akkor megértjük őt, és ha megértjük, akkor az írás egyszerűbbé válik.



#1 – Mutasd, ne csak mondd!

A narráció során az író nézőpontjából magyarázzuk el, hogy mi történik. Mintha egy barátunknak mesélnénk egy filmet, amit a moziban láttunk. Nem a karakter bőrében vagyunk, hanem mögötte állunk, és magyarázzuk a gondolatait és a cselekedeteit. A szilárd nézőpont megóv attól, hogy csupán száraz leírást adjunk a körülményekről, és a karakterre fókuszál (rajta keresztül pedig a cselekményre).
Nézzünk egy példát, ami segít ezt megérteni!

Jane jól tudta, hogy hatalmasat kell ugrania, hogy elérje a mentőautó tetejét, de nem volt más választása, hiszen a zombik a kórházi iroda zárt ajtajának nyomakodtak, pont ott, ahol ő rejtőzött. Gondolt rá, hogy rögtönzött kötelet csinál a függönyökből, de kilenc, a bomlás különböző fázisában lévő zombi morgott a parkolóban, és próbálta elérni őt, így muszáj volt kitalálnia, hogy mi legyen a következő lépés. Tudta, ha elhibázza a mentőautót, azonnali halál várja, de nem volt más választása, hiszen Bob számított rá, és szüksége volt az orvosi felszerelésre, amit a kórházban talált.

Érzitek? Itt nincs más, csak magyarázat, csak beszélünk róla, de nem látjuk. Jane biztosan nem így mesélné el a történteket! Inkább bújjunk bele a bőrébe, és mutassuk meg az ő nézőpontjából ezt a jelenetet!

Jane kikukucskált az ablakon, és a négy-öt méternyire lévő mentőautót bámulta. Persze az négy öt méterrel alatta volt. Egyszerű hitnél több kellett ahhoz, hogy meg merje kísérelni az ugrást. Csessze meg!
Az ajtóra nézett. Egy zombi nyomódott neki, pókhálószerű repedéseket okozva az üvegen. Jane nagyot nyelt, és szorosan megragadta az antibiotikumokkal teli hátizsákot. A kórházakban biztonsági üveg van, ugye? Még az irodákban is?
– Szedd össze magad, kislány! – motyogta, és lerántotta a függönyt. Valaki már réges-rég kitörte az ablakot. Az is biztonsági üveg volt? Nem volt annyi ideje, mint amennyiben reménykedett. A függöny könnyen szakadt, de a csíkok nem voltak egyenesek. Ennek ellenére sikerült összekötnie őket, a fonat végét pedig a padlóra csavarozott radiátorhoz kötötte. A kötél csak a távolság feléig ért le, de ekkorát már képes volt ugrani. A hátizsákot a vállára vette, majd kilépett a párkányra. Egyik keze a kötelet fogta, de…
Ekkor egy csapat zombi áramlott ki a kórházból, közvetlenül alatta. Az egyik megtorpant, majd
orrát a levegőbe emelte. Mélyen beszívta a levegőt. Szentséges isten, szimatolók! A zombi felüvöltött, megfordult, majd egyenesen Jane felé indult. A többi is követte a szagot, elállva az útját a mentőautó felé. Ekkor tört be mögötte az üveg.
Újra felmérte a távolságot. Még mindig reménytelenül nagynak tűnt. Életveszélyesen nagynak.
De még mindig jobb volt, mint a másik lehetőség.
Jane vett egy nagy levegőt, és ugrott.

Jobban bele tudtad élni magad? A szilárd nézőpont megszüntette a problémákat! Felejtsd el, hogy mit tudsz szerzőként. A lényeg, hogy mit lát a karaktered! Mit jelent számára a szituáció, és pillanatnyilag mi a problémája? Hogyan érzi magát?

#2 Tudd, hogy mit kell leírnod!

A nézőpont jelzi, hogy mely részletek fontosak a jelenetben, hiszen a karakter tudja a legjobban, hogy mi az, ami lényeges a számára. Elvégre, ha valaki az életért fut, nem arra fog figyelni, hogyan is néz ki a függöny (kivéve, ha kötélként akarja használni).

Jane a személyzeti vezető irodájába surrant, és bezárta a nehéz faajtót. Matt üveg borította az ajtó felső negyedét, melyre arany betűkkel festették fel az orvos nevét: Dr. Harriet Indira. A szoba tizenöt négyzetméteres volt, cserszínű falakkal és drága, sötétbarna bőrbútorokkal, melyek karfáján arany szegecsek szegélyezték a varratokat. Oxford és a Johns Hopkins által kiállított diplomák lógtak a falon, szemben az egyetlen ablakkal.

Menekülés közben tényleg ilyen tüzetesen megnézi Jane a szoba berendezését, miközben az élete a tét? Helyette inkább:

Jane besurrant az irodába. A vastag ajtóba vékony üveget tettek, de legalább nem látott át rajta, így a zombikat se kellett bámulnia. Bezárta az ajtót, majd igyekezett lelassítani a lélegzetét. Aztán nagy levegőt vett. Nincs másik ajtó. Csak a hatásvadász, menő dokis bútorok és egyetlen, törött ablak. Egy második emeleti ablak nem a legszerencsésebb választás kijáratnak. Hacsak nincs a közelben egy tűzlétra.

Az olvasókat nem érdekli, hogy kié az iroda és hogy pontosan hogyan néz ki. Jane-t pedig végképp nem izgatja. Ő inkább azért aggódik, hogy találjon egy kijáratot, és elmeneküljön a rárontó zombik elől.

#3 Tisztázd a célokat és a motivációkat!

A nézőpont a motivációkról is szól, hiszen megmutatja, hogy a karakter hogyan látja és érzékeli a világot. Az, hogy milyen érzelmi állapotban van egy szereplő, meghatározza, hogy hogyan fog viselkedni az adott helyzetben. Ha a karakter csak követi az eseményeket, akkor nem érezzük, hogy a tettei bármit is számítanának. Bújj a bőrébe, és képzeld el, hogy mit és miért tesz! Ne engedd céltalanul ténferegni, ne hagyd, hogy mindenféle határozott szándék nélkül tegyen dolgokat!

A gyógyszertároló ajtaját felfeszítették, a szekrényeket kirámolták, üresen álltak. Káromkodott, majd továbbhaladt a recepció felé, átkutatott minden szekrényt és gyógyszeres kocsit, ami mellett elhaladt. Az összetört automatából kihalászott egy beszorult csokit, majd tovább kereste az antibiotikumokat. Valahol a kórházban kellett még lenniük. Bobnak nem maradt sok ideje.
Hirtelen nyögések visszhangoztak a folyosóról.

Látjuk, hogy Jane antibiotikumot keres Bobnak, de sürgősnek érezzük? Érdekel minket, mint olvasót, hogy megtalálja-e a gyógyszereket? Talán nem, hiszen ez csak egy jellegtelen leírása a jelenetnek. Jane antibiotikumot keres, majd zombikkal fut össze. Nem úgy tűnik, mintha számítana neki, eléri-e a célját. Tegyük fontossá a dolgot!

A gyógyszertároló ajtaja tárva nyitva állt. Nem. Nem, nem, nem! Jane berohant a helyiségbe. A szekrényeket kifosztották, üresen álltak. Az oldalt álló hűtőket szintén. Jane térdre borult, majd felvett egy dobozt, amire az Amoixicillin feliratot nyomtatták. Az is üres volt.
Összegyűrte a kartont.
Muszáj, hogy legyen valahol máshol is. A betegszobákban, a recepción, a fenébe is, talán az öltözőkben! Egy doboz Advillal is kiegyezett volna, ha az leviszi Bob lázát.
Jane felkelt, majd kiment a folyosóra. A kórháznak rengeteg emelete van, a fosztogatók nem vihettek el mindent. Meg fogja találni, ha addig…
Egy zombi nyögött fel előtte, a folyosó kanyarulatán túl.
Jane hátrált. Nincs erre időm, Bobnak szüksége van rám. Ekkor a zombi betántorgott a látóterébe.

Nincs szükségünk a keresés hosszas leírására, hiszen tudjuk, hogy Jane minden centijét átkutatta a kórháznak. Tisztán látjuk, hogy antibiotikumot keres Bobnak, és semmi sem állíthatja meg. Még a zombik sem.

#4 Emeld a téteket!

A szilárd nézőpont arra kényszerít bennünket, hogy a karakterré váljunk, ha csak egy kis időre is. Megkérdezhetjük magunktól, hogy a karakter miért is kockáztatja az életét, a családját vagy bármijét a cselekmény során. Hiszen sok esetben épeszű ember nem tenné meg, amit a karakterünk éppen csinál. Szóval miért is cselekszik így?  Miért választja ezt az utat?  Ha nem találsz megfelelő okot, akkor emelni kell a téteket. Bújj a bőrébe, és találd ki, mi az, ami fontos neki!

Jane belopakodott az elhagyott sürgősségi osztályra, azt figyelte, lát-e zombikat. Nem törődött a törött üveggel és az odaszáradt vértócsákkal, csak haladt tovább a gyógyszertároló felé. Nem volt sok esély rá, de Bob láza súlyosbodott, és tudta, ha nem talál neki antibiotikumot, akkor meghalhat. Jane torka elszorult. Ezt nem engedhette megtörténni. Semmiképpen. Még annyi mindent meg kellett beszélniük. Ideje lett volna, hogy színt valljanak egymás előtt.

Szóval Bob nagyon rossz állapotban van, meghalhat az antibiotikumok nélkül. És akkor mi van? Átérezzük Jane aggodalmát és félelmét? Persze, ő mondta, hogy rossz a helyzet és nem akarja, hogy ez megtörténjen, de nincsen mögötte érzelem, ami ezt megerősítené. Én nőként nem érzem át, miért is kockáztatatnám, hogy megegyenek a zombik, egy olyan férfiért, aki még csak azt se mondta nekem, hogy szeret. Vizsgáljuk meg Jane nézőpontját, figyeljük meg, hogyan érez valójában!

Jane beosont a sürgősségi osztályra. Ügyelt, hogy árnyékban maradjon, miután elhagyta a recepciós pultot. A levegőbe szimatolt. Nem érezte holttestek bűzét. Nem hallott hangokat a távolból. A kórházak sohasem voltak biztonságosak, de úgy tűnt, hogy itt nem fenyegeti halálos veszély. Egyelőre. Az egyik asztalon egy fotót látott, megakadt rajta a tekintete. Átlagos pasi, széles mosoly, rövid haj. Egy csinos, műtősköpenyt viselő nőre nevetett, de úgy, mint aki megütötte a főnyereményt.
Bob is így mosolyog rám, amikor azt hiszi, hogy nem látom. Elszorult a torka.
Most biztosan nem mosolyog. Izzadtságtól csapzottan hánykolódik, alig van eszméleténél, és minden egyes lélegzetvétellel egyre távolabb kerül tőle.
Felvette a fényképet, és a zsebébe gyűrte. Hol a fenében tartják ezek az antibiotikumot?

Ezúttal sokkal több mindent megtudtunk, annak ellenére, hogy Jane nem mondja ki a dolgokat. A háttér sejtetése sokkal magasabbra emelte a tétet, mintha érzelemmentesen kimondtuk volna a tényeket. A kórház nem biztonságos, de ő mégis odamegy, hiába számíthat rá, hogy ott valami megpróbálja majd megölni. Bob mosolyog rá, amikor nem néz oda, azaz tudjuk, hogy elrejti az érzéseit. Jane egy idegen képét veszi magához, mert az emlékezteti Bobra. Nem is biztos benne, hogy Bob életben marad, ráadásul még fotója sincs róla, és nem is tud szerezni (ez mégis csak egy zombi apokalipszis!). Kételkedünk még benne, hogy mit is érez a férfi iránt, és hogy bármit megtenne azért, hogy megmentse őt?

Ha gondjaid támadnának egy jelenettel, akkor bújj bele a karakter bőrébe! Nézd a jelenetet az ő szemén keresztül! Gondolkodj el az érzésein, az érzelmein és azon, hogy ezek hogyan jelennek meg! Jöjj rá, mi az, ami számít neki, és ez miért és hogyan nyilvánul meg!
Aztán menj vissza a jelenethez, és éld át, ne csak írj róla!
A nézőpont hatással van az írásra mindenféle szempontból. Hogyha csak tényeket közölsz , akkor az egész laposnak, üresnek tűnhet. De ha megmutatod, a karaktered hogyan látja a dolgokat és mit érez, akkor egyszerre életre kel minden. Léleknek kell lennie a szavak mögött. Egy személyiségnek. A nézőpont teszi színessé a mondatokat.
A nézőpont által lesz a szövegből történet

Fordította: Gabriella Szaszkó
A szöveget gondozta: Anne Caroline Oakwood

Credit:  http://jamigold.com/2013/10/4-tips-to-solve-99-of-your-writing-problems/