2013. november 15., péntek

A szövegszerkesztő átka

 

 A szövegszerkesztő átka

 

forrás: Pinterest

 

Manapság bárki lehet író. A mesélés az elvont gondolkodás képességével együtt jelent meg bennünk, és valamilyen szinten mindenki képes rá – mesélünk a barátnőinknek a villamoson látott részegről; az anyánknak arról, hogy nem is mi törtük be az ablakot, hanem Pisti; szóban összefoglaljuk a múlt héten megnézett film tartalmát.

Roppant könnyű megtenni a következő lépést és leülni a szövegszerkesztő elé (magamat sem kivéve ebből a halmazból, hisz én is éppen ezt teszem), aztán bepötyögni mindent, ami csak az eszünkbe jut. Agymenés, történet, vers – mindegy. Gépelni könnyű, és a végtermék, legyen bármilyen silány, a szövegszerkesztő jóvoltából éppen úgy néz majd ki, mint egy hasonló, irodalmi értékkel bíró mű. Sokszor össze is tévesztik vele.


Az amatőr számára az írás könnyű. Amióta a szövegszerkesztő és az internet megjelent, dudvaként burjánzanak el a neten a különböző, önkifejezésre és önmegvalósításra helyet adó oldalak, ahol ifjú vagy éppen túlkoros írópalánták próbálnak figyelemhez – és olvasókhoz – jutni. Aki régen fióknak írt, most különféle honlapokat boldogít jelenlétével.
Vannak jó írók, és vannak, akik nem hiszik azt, hogy írni könnyű, és a zsenialitás csak átfolyik rajtuk, mint a víz, és a papírra (vagy monitorra) ömlik. Ők azonban elvesznek a tengerben. Ha egy olvasó egy honlapon elolvas három pocsék novellát, nem fog keresgélni az egy jó után, hiszen mi garantálja, hogy akár csak a novellák alatti méltató véleményezések őszinték és igazak? A temérdek csiszolatlan, laposan megírt történet megfojtja, elnyomja azt a néhány értéket.

Túl sok az író. Túl kevés a szerkesztő.

Ez a blog egy újabb oldal a neten a sokmilliárd között, akár spamnek is fölfogható. De azért megpróbál szelep lenni az irodalmi spamoldalakon, hogy kiszűrje azt a néhány írót, akikre odafigyelni kell, és fölhívja a figyelmet olyan hibákra, amelyeket javítani érdemes.

Bejegyezte: Editor Diaboli