2013. október 26., szombat

Amerikai vagy magyar helyszín


Az egyik regényrészletről szóló beszélgetésben felmerült egy érdekes kérdés. Amerikai vagy magyar helyszín legyen egy műben? Illetve a szerző neve milyen legyen?
Amikor a rendszerváltás környékén megváltozott a könyvpiaci helyzet, bármit be lehetett hozni külföldről. Rengeteg új könyv került a boltokba, utcai árusokhoz, közöttük számos minőségileg problémás írás. Képtelenség volt választani. Az olvasók feltételezték, hogy amit egy másik kiadó megjelentetett és egy újabb lefordíttatott, az van annyira jó, hogy megérje a kiadott pénzt.


A másik beidegződés a “magyar ócska, külföldi a jó” szintén benne volt a szemléletbe. Ma már elképzelhetetlen hogy ezrek jártak Bécsbe rendes műszaki cikket venni, vagy akár ruhákért.

Akkoriban a legtöbb kiadó elvárta, hogy a magyar szerzőnek angolszász neve legyen, enélkül nem jelentette meg a könyvet. (Most törvény írja elő, hogy fel kell tüntetni a belső oldalon a szerző valódi nevét.) Mivel nevetséges lett volna, ha John Doe névvel valaki Kistarcsa misztikus eseményeiről ír, így óhatatlanul külföldi helyszín kellett. Ez a szerzőnek is kényelmes volt, nem kellett törődni a hitelességgel, hiszen minimális az esélye, hogy L.A. egyik öreg portása felkiált, ejnye, ilyen utca nincs is itt.
Azóta megváltozott a könyvpiac, és változóban az olvasói igények is. Nem előny és nem hátrány, ha valaki a saját nevén publikál. A fantasy irodalom ősmagyaros ága már jó ideje ezt teszi, kitaposva (sokszor kiharcolva) az utat.
A sci-fi irodalomban csak egy-egy régi szerzőnél megszokott az angolszász név. Az új szerzőknél kissé nevetségesnek számít, ha nem magyar névvel jelenik meg.
A helyszín is mindegy, magyar vagy sem. Ami fontos: az adott helyszín hiteles legyen (Google map), és a szereplők szokásai, mentalitásuk illeszkedjen az adott kultúrába. Bölcsebb dolog kezdőknek olyan helyeket választani, melyeket ismernek. (Romantikus művek esetén sem tolerálható a nagy semmiben lebegő helyszín.)

Ami a fantasy-t illeti, sokszor nem is a hely a problémás bennük, hanem a szereplők neve. Már vicc számba megy, hogy x, y, z szerepel rengeteg hős nevében. Minek kimondhatatlan neveket alkotni, melyet az olvasó sem jegyez meg? De az is furcsán sül el, ha egy képzelt világ szereplőinek mind angolszász nevük van. Miért is?

Összességében mindegy, hogy magyar vagy külföldi helyekről írunk. Legyen jó, legyen hiteles.

(Varga Bea cikke az Aranymosás Irodalmi Magazin oldaláról)